I. Általános, minden fajtára érvényes.  

Egy felnőtt kutya a vele született adottságok és az ezen adottságokra ható környezeti hatások együtthatásának az eredménye. Mindkettő, az adottságok és a környezeti hatások is meghatározóak arra nézve, hogy milyen lesz a kutya. A legszebb törzskönyv sem segít, ha a kutya a fiatalkori fejlődési szakaszon úgy ment keresztül, hogy azt kedvezőtlen feltételek befolyásolták. De a rossz készségeken sem nagyon lehet változtatni, még ha a kutya a lehető legjobb életkörülmények között nőtt is fel. Sajnos a fiatal kutya fejlődésének összetett folyamata azok közé a dolgok közé tartozik, amellyel a múltban túl keveset foglalkoztak. Néhány becsvágyó ember számára a kutya csak akkor kezdődik, amikor már elég idős ahhoz, hogy dolgozni lehessen vele. Meg szeretném próbálni, hogy áttekintést nyújtsak a kutya fiatalkori fejlődésének lényeges jelentőségéről és a későbbi életére gyakorolt hatásáról.

II. Melyik kölyök legyen?

Egy igazán jó tenyésztő nem csak arról ismerszik meg, hogy mennyi kiállítási kupája vagy teljesítményvizsgája van, hanem arról is, hogyan bánik a kutyával. Hogy milyen ez a bánásmód, leginkább a kutyákon látszik meg. Ha mind barátságos a tenyésztővel, és idegenekkel szemben nem viselkednek bizalmatlanul, akkor minden rendben van. Nézzük meg a 3 hetesnél idősebb kiskutyákat. Félénken elbújnak-e a vacokban? - Ebben az esetben semmi esetre se hagyjuk magunknak bemagyarázni, hogy ez a félelem a fiatalságból fakad. A félelemnek egészen más oka van. Azt jelenti, hogy a tenyésztő túl kevés időt szán az alomra. Amennyiben a kölyök 5 hetes és félelmet mutat, ez már egész életére megmarad.

III. Vegetatív fázis és biotónus

A szülés végével megkezdődik a kölykök számára a vegetatív fázis. Ez életük első két hetét fogja át. Ez az időszak a kölykök számára az anyaméhben való tudattalan élet folytatása. Létének tartalma csak a szopásra és az alvásra korlátozódik, vagyis ezt az egész életszakaszt a súlygyarapodás és a növekedés határozza meg. A kölyök ebben az időszakban megháromszorozza súlyát. A szemei és a fülei zárva vannak. Hogy a szaglóérzék megvan-e már, még vitatott. A kicsi életének első két hetében anyja gondoskodására van utalva.

Számunkra tétlen időszak - gondoljuk mi, de ez nem így van. Már a vegetatív fázisban döntünk a védőkutya későbbi teljesítőképességéről; mindenekelőtt az anyaállatnál maradó kölykök kiválasztásával. Mert csak az egészséges és vézenbiztos kutyák lehetnek később jó védőkutyák, nem a betegek és vézengyengék. Ezért az a kötelességünk, hogy a kiválasztást ne érzéseink szerint, hanem túlnyomórészt a veleszületett viselkedési módok alapján végezzük.

Ezek az öröklés folytán bevésődött mozgási módok - öröklött koordinátáknak hívják őket - a következők: Szopás, mászás, a fej bólogató mozgásai, szőrbe bújás (Fellbohren), dagasztás és hangadás. Ha a kölyök ezeket a veleszületett mozgásokat gyengébben, kevésbé aktívan és lassabban mutatja, mint testvérei, ez azt jelenti, hogy az idegrendszere és ezzel az általános állapota nincs rendben. A biotónusa - ezalatt az öröklött, adott életenergiát értjük - gyenge, nem igazán lehet belőle egészséges, erős védőkutya. Hogyan is lehetne, amikor éppen a “kiindulási anyag” nem sokra való.

Ehhez jön még a fizikai rátermettség. Mivel ezeknek a viselkedési módoknak a helye az agy legöregebb részeiben van, amelyek ugyanakkor az agy további részének az alapját is képezik, a gyenge pontok a később működésbe lépő magasabb agytevékenységet is befolyásolják. Tehát, ellentétben a kevésbé aktív kölyökkel, egy “brutális” kis fickóból erős, erőteljes, egészséges és jól szocializált kutya fejlődik. Ebből következik, hogy az alomban lévő kutyákat a biotónusuk szerint kell megítélnünk. Ez a biotónus az alábbiak szerint osztályozható:

1. osztályzat: azok a kölykök, amelyek a magzatburokból történő kiszabadulás után élénken keresik a tejforrást, megtalálják, szopni kezdenek, vagy már a magzatburokban izegnek-mozognak.
2. osztályzat: azok a kölykök, amelyek a magzatburokból történő kiszabadulás után egy kis ideig nyugton maradnak, mielőtt még az 1. osztályzattal jelzett kölykök viselkedését mutatnák.
3. osztályzat: azok a kölykök, amelyek a magzatburokból történő kiszabadulás után ugyan az anyakutya teste felé nyomulnak, de az emlőket nem találják meg és rá kell őket azokra helyezni.
4. osztályzat: azok a kölykök, amelyek a magzatburokból történő kiszabadulás után egy kis ideig nyugton maradnak, mielőtt még a 3. osztályzattal jelzett kölykök viselkedését mutatnák.
5. osztályzat: azok a kölykök, amelyek a magzatburokból történő kiszabadulás után nyugton maradnak és még csak nem is törekszenek az anya teste felé.

* 1. Ezek a kölykök nem maradnak életben, vagy kicsik és gyengék maradnak. /Figyelem!! Itt szerintem egy hatalmas fordítási hiba van az eredeti cikkben, tekintve, hogy egy a magzatburokból kiszabaduló kutyánál természetes az anya azonnali keresése. Szerki/
* 2. A 3. és 4. osztályzatot kapott kölyköket az öröklött mozgásmódok tekintetében legalább egy héten keresztül figyeljük és jegyezzük fel tapasztalatainkat.
* 3. Ha még ezután is gyengébben mutatják ezeket a mozgásformákat, kevésbé aktívak és lassabbak, mint a testvéreik, ki kell őket zárni a szűkebb választásból.

Egy nagyon aktív 3 hetes kiskutya, aki tehát jó biotónust mutat, egy idegileg egészséges kutya ígéretét hordozza magában. Ebből kiindulva naponta kell a kölykök súlyát mérnünk. Ez a 21. napig tartó, minden napos súlyellenőrzés nem csak azzal az előnnyel jár, hogy ezáltal a kölykök egészségi állapotát - tehát a növekedésüket - nyomon tudjuk követni, hanem mindenek előtt azzal, hogy a kölyköt minden nap egy olyan fiziológiás stressznek tesszük ki, amely a későbbi teljesítőképességét jelentősen növeli. A szopás és az alvás tehát a kölykök két fő feladata ebben a vegetatív szakaszban.

Az ebben az időszakban felismerhető energia és erő, amelyet a kicsi arra fordít, hogy az anyjánál az élelemforrást megtalálja, a tenyésztő számára értékes utalás arra, hogy a kölyök öröklötten egészséges. Minél “brutálisabban” viselkedik a kölyök ebben a 14 napban, annál nyugodtabban tekinthetünk a jövőbe. A szopás intenzitása egy látható kifejeződése a kölyök öröklött erőteljességének, rugalmasságának. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy már a vegetatív szakaszban megvethetjük a kölyköknél későbbi teljesítőképességük alapjait.

IV. Átmeneti szakasz

Ez a vegetatív szakasz után kezdődik és a harmadik hét végéig tart. Ebben az időben növekvő mozgásigény figyelhető meg. A szemhéjak kinyílnak és a harmadik hét vége felé a hallás is kifejlődik. A kíváncsiság is felébred, úgy a 16-18. nap körül. A kíváncsiság a mindent megtanulni akarás hajtóereje. Úgy is mondhatnám, a kíváncsiság egyáltalán a tanulás előfeltétele. Minél nagyobb a kíváncsiság, annál többet tanul a kölyök. A harmadik hét vége felé tapasztalható viselkedés már néhány dolgot előrevetít a tenyésztő számára: mit is várhat a kutyától a jövőben. Tehát nagyban függ minden attól, hogy a kölyök milyen kíváncsi magatartást mutat.

A vacok első elhagyásával véget ér a kora kölyökkori vak hiszékenység is. A kölykök megtanulják, hogy a vackon kívül is várják őket kellemetlen élmények, de a vacokban csak a biztonság uralkodik. A környezetükkel való konfliktus megkezdődött. Egyes ilyen környezeti hatásokra már a vacokban felkészíthetjük a kölyköket, úgy, hogy később a vackon kívül már nem fogják azokat kellemetlennek találni. A napi súlyellenőrzés mellett most el kell kezdenünk az egyes kölykökkel valamivel hosszabban foglalkozni. Simogatni kell őket, foglalkozni velük és megadni nekik a lehetőséget, hogy kiadós testi kontaktust tarthassanak fenn velünk. Ezen kívül a kölyköket, amíg még nem hagyják el a vackot, hozzá kell szoktatni a mindennapos zajokhoz.

Ez úgy történik, hogy a vacokban elhelyezünk egy magnót, amelyen lehetőleg minél több különböző mindennapos zajt játszunk le. Ezek lehetnek például: utcai és villamos által keltett zajok, autóduda, biciklicsengő, sziréna, éles hangú síp, lövések, kiabálás, dörgés stb. Ha a kölyköket minden nap maximum egy órán át ezeknek a zajoknak kitesszük, úgy fognak ezekre reagálni, mintha a saját kis világukhoz tartoznának. Tehát, ha a vackon kívül is hallják ezeket a zajokat, azok nem fogják többé negatív irányba befolyásolni a kölyköket.

Összefoglalva mit is jelent ez:

1. Napi súlykontroll a 21. napig
2. Adjuk meg a lehetőséget a kölyköknek minden nap, hogy testi kontaktust vehessenek fel velünk simogatás, játék által.

3. Szoktassuk hozzá a kölyköket már a vacokban a lehető legtöbb mindennapi zajhoz.

V. Bevésődési szakasz

Ez a szakasz, amely a 4. héttől kb. a 7. hét végéig tart, a kölyök életében a legfontosabb. Kétségtelenül számtalan olyan veleszületett tanulási diszpozícióval rendelkezik egy kölyök, amely gyors tanulási sikerhez vezet az élelemszerzés és a szociális magatartásformák elsajátításának területén. Az érzékszervek végülis teljesen kifejlődtek és egyre növekvő mértékben lehetővé teszik az orr, a fülek és a szemek használata által az érzékelések pontos helyének meghatározását. A kíváncsiság és a tanulni akarás erőteljesen előtérbe kerülnek és meghatározzák az egész kölyökkort. Ha a kölykök nem, vagy csak kevésbé tudják kihasználni ezeket a különleges tanulási adottságaikat, fennáll az akut veszélye annak, hogy zavarok lépnek fel vagy egyáltalán a tanulási képességek egy része lebénul. Ez azt jelenti tehát, hogy ha ezt az időt elszalasztjuk és a kölykök felé nem közvetítünk ebben az időszakban fontos tapasztalatokat,(Pl.: védőkutyáknál) későbbi munkájára nézve a bevésődés hibás lesz. Ezért a kölyöknek a lehető legjobb környezetet kell biztosítanunk, ahol az öröklött lehetőségei teljes mértékben kibontakozhatnak.

Ennél a pontnál a következő dolgokra kell különösen odafigyelnünk:

1. Folytassuk az átmeneti szakaszban elkezdett, emberekkel való napi érintkezést kielégítő mértékben.
2. A napi érintkezést terjesszük ki mindkét nemből való ismerős és idegen emberekre is. Ez nagyon fontos, mert ha csak egy személlyel vagy egy embercsoporttal veszi fel a kölyök a kapcsolatot, a kölyök később más emberekkel szemben bizonytalan és zárkózott marad.
3. Ne engedjük, hogy ebben az időszakban a kölyöknek emberek bármi kellemetlent okozzanak.
4. A kölyköket ebben az időszakban feltétlenül ismertessük meg a “technikai környezetünkkel”. Először csak távolról, később egyre közelebbről.

Optikailag és akusztikailag is meg kell ismerkednie pl. az autókkal, a fűnyíróval, a biciklivel, a porszívóval, a tv-vel - és a sort még folytathatnánk. Meg kell tapasztalnia, hogy ezek a dolgok nem jelentenek veszélyt rá nézve. A bevésődési szakasz végével a kölyök viselkedésén kifejezetten észrevehetjük, hogy ezt a fejlődési szakaszt valóban ki tudtuk-e használni. Ennek oka az, hogy ez a viselkedés a kölyök öröklött tulajdonságai és a környezet közötti kölcsönhatás eredménye. Ha minden feladatot jól oldottunk meg, egy aktív és vállalkozó kedvű kiskutyánk van, aki az eljövendő életében nagyobb tudásszomjjal rendelkezik majd és intelligensebb lesz, mint egy olyan kölyök, akivel nem foglalkoztak körültekintően.

Ezért még egyszer le kell szögeznünk: a korai stressz, a szocializáció és egy izgalmas környezet a korai kölyökkorban, párosítva a jó vézen adottságokkal, a későbbi tanulási képességet és a kiképzést különösen előnyösen befolyásolja. Ebben az időszakban válik az ember is fajtárssá. Minél több embert ismer meg a kölyök ebben az időszakban közvetlen kontaktus és a szaglása által, annál nyitottabb és érdeklődőbb lesz később. Egy olyan kutya, aki ebben az időben kevésszer találkozott emberekkel, mindig valamivel visszafogottabb, sőt, félősebb lesz. Tehát, amit később vézenhibaként értékelünk, nem mindig öröklött okokra vezethető vissza, hanem sokkal inkább a korai nevelési szakaszban elkövetett kezelési hibákra. Ez sokkal gyakoribb, mint gondolnánk!

Ez érthetővé teszi azt is, hogy a nagy tenyészetekből - ahol ugye a kölykök természetszerűleg nincsenek kitéve az ilyen kontaktusoknak - kikerülő kutyák sosem lehetnek annyira barátságosak és magabiztosak, tehát általában nagyon kellemetlen vézenhibákban szenvednek. Ha valaki egy tenyésztőnél elmegy az elletőkennel mellett és azt tapasztalja, hogy minden kölyök jókedvűen odaszalad és kíváncsian rárohan az odatartott kézre, hogy azt megszaglássza, megnyalja és egy kicsit bele is harapjon, biztos lehet benne, hogy itt a kezdetektől fogva minden a legnagyobb rendben folyik; a kölykök a legjobban kondicionáltak. Ha ebben az időszakban naponta megadjuk a kölyköknek a lehetőséget, hogy a kezünkkel foglalkozzanak, ezek a kölykök az emberekkel szemben kimondottan barátságosak lesznek. Ha ez a lehetőség kevésbé adatik meg a kölyköknek, zárkózott kutyák válnak belőlük.

Ha ebben az időszakban minden lehetőséget elkerülünk, hogy a kiskutya megszaglásszon bennünket, sosem lesz kapcsolat az ember és a kutya között, akkor sem, ha a kiskutyával a 7. vagy 8. hét után nagyon sokat foglalkozunk. A legjobb, amit még ezzel elérhetünk, egy bizonyos szelídség, visszafogottság. Az is megmutatkozott, hogy azok a kölykök, akik csak egy emberrel vehették fel a kapcsolatot, a későbbiek során az idegen emberekkel szemben bizonytalanok és zárkózottak maradnak, miközben azok a kölykök, akiket sok ember simogatott, igazi ördöngös fickókká válnak, akik minden idegennel készek felvenni a kapcsolatot. Ilyesmi, bevésődéshez hasonló folyamat látszik lejátszódni az élelem-választással kapcsolatban is.

Azokat a kutyákat, akik ebben a korukban sosem kaptak nyers húst, később is csak nagyon nehezen lehet arra rászoktatni, ha egyáltalán ez lehetséges. Az emberekkel való első tapasztalatok meghatározók a kutya jövőbeni karakteri fejlődésére. Akinek az a szándéka, hogy beszerez egy kiskutyát, az keressen egy olyan tenyésztőt, aki lehetőleg elérhető közelségben lakik, és a kölyköket látogassa meg a bevésődési szakaszban, hogy játsszon velük egy kicsit. Ha látjuk, hogy a tenyésztőnél a kölyköknek elég lehetőségük van arra, hogy az emberképüket kiszélesítsék és a kapcsolatot elmélyítsék, valamint lehetőség szerint sok környezeti hatás érje őket, akkor mindenképpen szükséges, hogy a kölyköket több mint párszor meglátogassuk, addig, amíg a kiválasztottat végül hazavihetjük. Sosem vennék olyan tenyésztőnél kölyköt, aki menekül a közeledéstől.

Az igazán jól kondicionált kölykök az öröm minden jelével rárohannak a látogatóra anélkül, hogy bármi jelét adnák a félénkségnek. Úgy gondolom, hogy az itt elmondottakból elég érthetően kitűnik, hogy egy kutyát, akit egy életre barátunknak szánunk, úgy kell beszereznünk, hogy ezekről a dolgokról elég sokat tudunk, valamint, hogy egy igazán jó baráthoz az út egy jó tenyésztőn keresztül vezet. Nincs más út - hacsak nem magunk tenyésztünk. Sajnos elég sok ember van, aki ilyesmiken sosem gondolkodott el, és aki úgy gondolja, hogy egy kutyát ugyanúgy kell megvenni, mint egy márkás árut garancialevéllel. Egy új autó beszerzése az elkövetkező 3-4 évre a legtöbb ember részéről többszöri beható átgondolást, próbát és tanulmányozást jelent, mielőtt a vásárlás mellett döntenének.

Egy kutyánál mindenképpen elkérik az oltási könyvet, aztán egyszerűen a hónuk alá kapják a szegény párát és hazaviszik. Vannak tenyésztők, akik nem adnak el ilyen embereknek kölyköt. Egy igazi tenyésztő büszke az általa tenyésztett kölykökre és örülni fog, ha a leendő tulajdonos már az elhozatal napja előtt érdeklődik a kicsik iránt. Egyáltalán nem hiszem, hogy egy lelkiismeretes tenyésztővel nehézségeink lennének. Ha mégis, inkább keressünk egy másik tenyésztőt, aki kíváncsiságunkban osztozik és azt kielégíti. Nem fogjuk megbánni.

VI. Szocializációs szakasz

Ez a 12. hétig tart és és a nagy közös játékok idejének kell lennie. A játékos tanulás iránti öröm nem csak a jövendő kiképzésre van hatással, de megkönnyíti a közösségbe való szükséges bevezetést is. Anélkül, hogy kitekintést adnék a vezetői kvalitásokra, a következőt szeretném mondani:

Egy kutya, aki egyszerűen velünk együtt dolgozik,játszik méghozzá szívesen, nyilvánvalóan jól érzi magát a bőrében.

Nagyon egyszerű: ha egy kölyök a szocializációs szakaszban azt tapasztalja, hogy nincs a világon szebb annál, mint amikor a kétlábú fajtársával együtt játszhat, akkor ez a megfelelő agysejtjeibe az élete hátralévő részére tartósan bevésődik.

Biztos, hogy van igazság abban, amit az ismert viselkedéskutató, Eberhard Trummler mondott a St. Tönisben előadott beszámolójában:

Aki egy 8 hetes kölyköt vásárol, ki kell vennie az éves szabadságát is.

Minél vidámabb a játék az emberekkel, minél inkább játéknak tekinti a kölyök az első tanulást, annál nagyobb lesz a későbbi tanulási kedve.

Ebben a szakaszban egész életére kondicionáljuk a kutyát. Sok kutya állítólagos “vézengyengesége” nagyon gyakran a szocializációs szakaszban elkövetett nevelési hibákon nyugszik, amikor is túl keveset játszottak a kutyával, viszont túl sokat dresszírozták. Az ebben az időben a nem megfelelő kezelés következtében megjelenő bizonytalanságokat már nem nagyon lehet visszafordítani:

A kutya lelkében a fel nem dolgozott konfliktusok egész életére nyomot hagynak.

A 9. és a 12. hét vége közötti fejlődés tehát új előjelet kap. Most tanul meg a kiskutya minden olyan dolgot, amelyek az alapját képezik azoknak a szociális kötöttségeknek, amelyek az ilyen előkelő családi és falkaállat életében szerepet játszanak. Ha a szocializációs szakasz alatt egy kutya a kizárólagos nevelő, a fiatal kutya a saját szociális viselkedésében alapvetően kutyákra hangolódik. Ha az ember az egyetlen nevelő, a kutya őfelé fordul majd és a jövőben nehezebb dolga lesz a kutyákkal. Azok a kutyák, akik ebben a szakaszban legalább alkalmanként más kutyákkal találkoznak és játszanak, azzá fejlődnek, amit én “normális kutyaként” írok le.

Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a fiatal kutyánál ebben az időszakban alakul ki a meghatározó kötődés az ember felé. Most dől el, hogy például később ragaszkodó vagy közömbös lesz-e. Meghatározó és a szociális fejlődésre nézve a leginkább fontos a korai és intenzív kontaktus az emberekkel. Enélkül a kapcsolat nélkül a kutyából egy aszociális különc lesz.

VII. A rangsorolási szakasz

Ez, a 13. és kb. a 16. hét közötti szakasz a szocializációs fázishoz kapcsolódik. Ha ebben az időszakban is fajtársként akarunk viselkedni, most építjük ki az összes játékot a kölyökkel. Rendszeressé kell tennünk, hogy ha a kutya az általunk elvártakat helyesen megteszi, azonnal kezdjünk új játékba. Ha ebben az esetben a gyakorlatot megismételnénk, elbizonytalanítanánk a kutyát, azt gondolná, hogy még mindig nem csinált valamit helyesen.

VIII. A falkába való beilleszkedés szakasza

Az 5. hónap elejétől a 6. hónap végéig tart. A Konrad Lorenz által megfigyelt tény, hogy az “egyemberes” kutyáink ebben a korban kötődnek örökre egy gazdához, ebben az összefüggésben nagyon érdekes. Tudniillik jól elképzelhető, hogy egy ilyen, vezérhímhez való kötődés, amely feltétlen hív hűséghez vezet, szükséges a létért való küzdelem biztosításához. A hív hűség azt jelenti, hogy a kutya annyira a falkavezére eszményképére kondicionált, hogy sosem lesz képes más zászlóra felesküdni. Apró feladatokkal és gyakorlatokkal, olyanokkal is, amelyek az alárendeléshez tartoznak, az ember meg tudja szilárdítani falkavezérségét, úgy, hogy sokkal inkább a magabiztosságával húzza alá pozícióját, mint erőszakkal. A fiatal kutya egy tapasztalt, pszichikailag is erősebb vezér “eszményképét” várja el és semmiképpen sincs arra beállva, hogy egy zsarnoknak álljon rendelkezésére.

IX. Serdülőkor

E szakasz kezdete és tartama minden kutyánál eltérő. A legkorábbi időpont mindenesetre a 7. hónap lehet. A serdülőkor akkor fejeződik be, ha a kutya a felnőttség első jeleit mutatja. A szukáknál ez az első valódi tüzelés fedezésre való készséggel. Kanoknál ezzel szemben általában a 9. hónapban mutatkozik meg a felnőttség, a vizeléskor ismert lábemeléssel. Ettől függetlenül lehetséges, hogy a kutya ebben az időszakban számunkra teljesen idegen viselkedést mutat. Az általa korábban figyelembe vett tilalmakat most nem tartja be. Még az a benyomásunk is lehet, mintha ellenünk szegülne.

Provokál bennünket azáltal, hogy nem figyel eléggé a kívánságainkra vagy egy éppen megtanult hangjelet szándékosan, elereszt a füle mellett. Bár a kutya ebben a szakaszban meglehetősen erőteljes benyomást kelt, mégis a valóságban nagyon érzékeny állapotban van, mert teljesen lefoglalják a testében lejátszódó hormonális változások. Mindenképpen el kell kerülnünk, hogy a kutya nem kívánt serdülőkori viselkedését erőszakkal változtassuk meg. Miután ez az időszak gyakran csak egy hónapig tart, és nekünk ebben az időben a kutyát lehetőség szerint nem szabad akadályoznunk, ez a szakasz többé-kevésbé csak egy átmeneti szakasznak tekinthető a felnőttkor felé. A serdülőkorban a felépítés munkája abban az értelemben lezárul, hogy az “iskolaéveknek” vége szakad.

Végül a különböző felnevelési és fejlődési szakaszokról tartott előadásokhoz valami fontosat szeretnék hozzáfűzni: Aki beszerez egy kutyát, felelősséget vesz magára. Előtte tehát nagyon gondoljuk át, hogy mit kívánunk és várunk el tőle - karakterben és külsőre egyaránt. Ugyanakkor saját magunkat is alá kell vetnünk egy szigorú önvizsgálatnak: alkalmasak vagyunk-e kutyatartásra. Egy nagyon labilis, szeszélyes és következetlen ember inkább egyáltalán ne tartson kutyát. Ezen kívül le kell ellenőriznünk, hogy egy állatnak a neki megfelelő életkörülményeket tudjuk-e biztosítani és elég időnk van-e rá. Már most is túl sok neurotikus kutya él nagyvárosainkban, ne növeljük ezek számát!

Alois Mader
Forrás.:www.pkkm.hu